Egy hónap után

Sziasztok!

Elnézést a nagy szünetért! Eléggé beindult az élet, ugyanakkor nagy kirándulás nem volt, amiről írjak. Ezért volt ez a nagy csönd.

Fogalmam sincs hol kezdjem. Eléggé össze-vissza fogok írni, ezért bocs.

Ami nagy változás, hogy megérkezett minden diák Uppsalába. A folyosómon is minden szobába beköltözött már valaki, szóval nagy lett itt a nyüzsi. Egyrészről tökre jó, másrészről... Csináltak egy welcome vacsit. Azt gondolták, hogy amit a fagyasztóban találnak az az előző itt lakók ott hagyott kajája. Én meg nem címkéztem fel a sajátjaimat és nem voltam itt, mert valami buliban voltam. Lényeg a lényeg, megették minden kajámat, ami a fagyasztóban volt. Annyira nem nagy para, csak kellemetlen volt, amikor tökre jól elterveztem az ebédem és hát üres fagyasztó várt. :(

A folyosón kb. 16-an vagyunk. Megpróbálom felsorolni melyik nemzet képviselteti magát:

holland, francia, amerika, kanada, ausztrália, lengyel. (és persze magyar) Ezek biztos. A többi most nem ugrik be.

Jóarc mindenki. Van két fura tag. Egyik egy srác, aki teljesen antiszociális. Ezalatt nem csak azt értem, hogy csöndes /az nem lenne baj/, de egyáltalán nem tudja, hogy kéne viselkednie emberek között. Pl. beült az egyébként sem túl tágas konyha közepére, és a székétől alig lehetett mozogni. És nem kapcsolt, hogy útban van. Fura a srác.

A másik az amerikai csaj. Zöldre van festve a haja és ha esténként buliba megyünk, vagy valami ocsmány és erős piros, vagy ugyancsak zöld rúzst ken magára. Ugyanakkor eléggé félénk és csendes. Albertoékkal azon viccelődtünk, egyik éjjel rendez majd egy kis vérfürdőt :) Azóta zárom minden éjjel a szobámat :D

De mindent egybevéve nagyon jó kis társaság. Mindenki segítőkész, nyitott és barátságos.

Ez a társaság eléggé együtt szervezi a programjait. Ilyen szempontból 3-an, a svéd kurzusosok kilógunk a sorból, mert nekünk már kialakult egy baráti kör és inkább velük lógunk.

Ez a hét volt a regisztrációs hét, ezért csomó program volt. A felhőtlen szórakozásunkat viszont eléggé visszafogta a szerdai svéd hallásértés vizsga. Az elmúlt hetekben mindig volt valami jó program délutánonként, ezért a svéd tanulása egyre jobban háttérbe szorult. Ezért előreláthatólag eléggé kérdéses volt a vizsga sikeressége. De végiggondoltam mindent, hogy igazából nekem ez a tárgy egyáltalán nem szükséges (erasmus csak az órák látogatását írja elő, a sikeres vizsgát nem ), szóval ha bukom sincs semmi gond.

Ennek a tudatnak megfelelően csak annyit tanultam, hogy a lelkiismeretem nyugodtan hagyjon sörözni és bulizni. Aztán eljött a szerda. Nekünk 11-kor volt a vizsgánk, Michele-ék viszont már 9-kor megcsinálták. Egyik szünetben elmondta a vizsga nagy részét. Az eléggé megnyugtatott. :) És láss csodát, pontosan ugyanazt

a tesztet kaptuk. Mondjuk így is volt egy feladat, ami nagyon nehéz volt. Eredmény még nincs, de remélem meg lesz. Viszont holnap, azaz hétfőn lesz az írásbeli vizsga. Na az jóval nehezebb. Szóval sokat kéne rá tanulni. De ma is van csomó program, mint pl. bbq party, este buli... Szóval nehéz.

Hétfőn voltam a Földtudományi Tanszéken becsekkolni. Rajinde Saxena az erasmusos diákokért felelős emberke a karon. Hozzá mentem. Nagyon barátságos volt. Ha jól tudom Indiából származik.

Az épület nagyon modern, tetszik. Az aulában van egy nagy monitor, amin fel vannak tüntetve az épp aktuális órák, azok termei... Kapni fogok egy chipkártyát és csak azzal tudok majd bemenni az egyetemre. A nyomtatás ingyen van, csak a fénymásolásért kell majd fizetni. Holnap lesz az első órám., global hydrology., 10-12 között. Várom már, mert ez a nyelvtanulás nem épp a kedvencem.

Felírtam egy papírra címszavakban, hogy mit akarok írni a blogra de eltűnt. Remélem megtalálom és utólag ki tudom majd egészíteni a dolgokat.

Ja, megvettük a repjegyet Rigába. Szeptember 22-25.

Szakítás, olasz est és egy rühes olasz

Szia!

Az előző bejegyzésbe lefelejtettem megemlíteni, hogy mikor hazaértünk Alandról Uppsalába, pont egy oldtimer felvonulásba csöppentünk. Tele volt a város régi amcsi kocsikkal. Tökre hangulatos volt. Csomó ember volt kint az utcákon. Erről van pár kép a picasan.

Vasárnap volt az utolsó teljes napja Vincének Uppsalában. Sanyi kölcsönadta a bicóját Vincének és így ki tudtunk tekerni a közeli tóhoz. Itt minden tó minden tóval összeér kisebb-nagyobb folyamokon keresztül. Ezért nem tudom, hogy ennek a kis nyúlványnak van-e külön neve, vagy a nagy Mälaren-tóhoz tartozik-e. Na lényeg a lényeg, kb 7-8 km-t tekerünk oda.

Nagyobb térképre váltás

Aztán este mise és a jól megszokott esti séta a Fyris partján.

Hétfőn délelőtt Vince összepakolt, én meg suliban voltam. Aztán indulni kellett, mert Uppsalából a busza fél6-kor indult... volna. 4-re odamentünk a buszállomáshoz, hogy legyen időnk még inni egy kávét. Ott is tökre jót dumáltunk. Aztán negyed 6-ra odamentünk a buszállomásra, nehogy valami baj legyen.

Megláttuk a buszt, hogy közeledik. Egy erős balosban erősen alá is szedte a sofőr, de nem figyelt arra, hogy csuklós busz lévén a jobb hátsóját eléggé ki fogja dobni. Ez önmagában nem nagy baj, csakhogy épp ott parkolt egy kocsi. Szóval a busz bezúzta a parkoló kocsi oldalát. Hívtak rendőrt, de 40 perc alatt sem sikerült kiérnie. Ezért Vincének a következő busszal kellett mennie- ami 18:05-kor indult. De ezzel is simán elérte a repcsit. 

Szóval Vince elhagyott. Elég fura volt, mert már megszoktam, hogy sose vagyok egyedül. De estére már be is költözött a mellettem levő szobába egy olasz srác, Mattia. Jó fej, kedves, csak nekem túl aktív a srác. Állandóan beköszön, ha elmegy, vagy ha megjön. De azért nem panaszkodhatok. Már söröztünk is.

Kedden a nyelvórák után volt egy bemutató a svéd zenéről és táncról. 2-3 órás volt. Igazából nem volt túl extra, de Michele-vel és Albertoval minden együtt töltött perc óriási élmény. Az előadás alatt ránk is szóltak, mert túl hangosan ökörködtünk. :)

Este, 6 után Sanyival kitekertünk az uppsalai lidl-be. Pont a város túloldalán van. De muszáj volt kimenni, merthogy állítólag az az egyik legolcsóbb bolt itt Uppsalában. Csaptam egy nagy bevásárlást. Mindenből a legolcsóbbat, ami még ehető. A blokkot eltettem, majd szeretném itt közzétenni, hogy össze lehessen hasonlítani a magyar árakkal:

 6 db ásványvíz: 22,14 korona (665 Ft)

 akciós 0,33-as, 3,5%-os Staropramen 7,5 korona (225 Ft)

 fagyasztott rizses, tengeri herkentyűs, zöldséges rizs, 0,75 kg 30 korona (900 Ft)

 3 %-os tej 6,49 krona (195 Ft)

 fagyasztott halrúdacska, 18 db-os 10,2 korona (306 Ft, csak?)

 1,096 kg sajt 51,4 korona (1540 Ft)

Ezen kívül még vettem ezt-azt, de azt a blokk alapján nem tudom megnevezni. Na a lényeg, hogy összesen 291 koronát fizettem, 8700 Ft-ot. És ezzel nagyjából megvan szűk egy heti ebédem. Szóval megnyugodtam, annyira azért nem vészes itt a helyzet.

Tegnap, csütörtökön megint nem volt órán Alberto, de most tudtuk, hogy mi az oka. Kedden este két nagy buli is volt. Én egyikben sem voltam, de hallottam, hogy elég durva volt. Nem részletezem, mert nem lenne szalonképes :D És szegény Alberto ott volt. Viszont Michele sem volt suliban, ami azért lepett meg, mert ő nem volt buliban. Írt egy sms-t, hogy kórházban van. Kicsit beparáztam, mert az sms után nem tudtam elérni. Aztán kiderült, hogy csak viszketett a keze és azért ment el :) Valami rüh megcsípte, vagy ilyesmi. De szegényt eléggé legombolták, asszem gyógyszerekkel együtt több, mint 300 koronát fizetett.

Este meghívtak az olaszok. Nagyon finom vacsit csináltak. Volt előétel (paradicsomos kenyér, rántotta, valamilyen sajt) és persze pizza. Nagyon finom volt. Jó volt a hangulat, természetesen megint sokat hülyültünk. Bár Olaszországot még mindig nem kedvelem, a focijukat pedig utálom, azért egész jó arcok ezek az olaszok. Tetszik a mentalitásuk!

Tegnapig kb. ennyi történt velem.

Az őszi félévem szépen lassan betelik. Októberben megyek Liverpoolba, még szeptemberben Brüsszelbe és tervbe van véve még egy hajókirándulás is. Októberben pedig jön a Russói András, Anna és Laci (nővérem és barátja), novemberben Juli és decemberben a Zsiga-Bence-Tapír-Puli-Bálna ötös. Ez azért húzós lesz. Nemcsak a helyszűke miatt, én inkább az amúgy sem fapados szintet megütő kreténségük együttesétől tartok. Már látom, ahogy együtt bandukolunk a hajnali misékre :D

Mindenkinek minden jót! Darvas Marcinak sok-sok pihenést!!!

Aland

Hej!

Szóval szombaton mentünk Aland szigetére (Sándor, a debreceni magyar srác, Vince, aki SÜN, Alberto  és jómagam). Reggel 6-kor keltünk, mert a busz negyed nyolckor indult Uppsalából és mivel Vincének nem volt bicója, gyalog kellett menni. Érdekes volt látni a várost ilyen korán. Teljesen ki volt halva. Az egyik legforgalmasabb utcán simán volt időm fejen állni.

A kikötő Uppsalától kb. 90 km volt, amit busszal tettünk meg.

A kikötő hasonló volt egy kis reptérhez, de nem volt vám meg egyéb tapi. Az indulást a hajó orrából néztük végig. Part menti kis szigetek között haladunk. Szerintem nagyon szép volt.

Miután elhagyta a hajó a szigetcsoportokat, a látvány eléggé unalmassá vált. Csak a nyílt tenger... Ezért úgy gondoltuk, felderítjük a hajót.

Egyrészt nem titkolt szándékunk volt a tax free shop nyújtotta páratlan lehetőséget megragadni. Az alkoholok és dohánytermékek tényleg jelentősen olcsóbbak voltak az uppsalaiakhoz képest. Igaz, a magyar árakat még így is jelentősen meghaladta.

Aztán rátaláltunk egy kis játékszobára, ahol egyből elhappoltuk a kis lúzer kölykök elől a playstation-t. :D

Mivel Finnország és így Aland is más időzónába tartozik, a 9-es indulás és a 2 órás hajóút ellenére 12-re érkeztünk meg. A hajón kb-ra átbeszéltük, hogy miket kéne megnézni. Nehéz dolgunk volt, mert ottani idő szerint 18:30-kor indult haza a hajó, szóval összesen gyenge 6 óránk volt a szigetre.

Gyorsan megnéztük a kikötőváros, Maarianhamina főbb látványosságait, mint pl. egy régi hajót (10 euróért be is mehettünk volna a hajótestbe), a helyi piacot, ahol többek között malacokat is árultak, vagy a  helyi múzeumot, ahova sikerült belógnom (kb 1000 Ft-ot takarítottam meg. Kártyával akartam fizetni. Én kaptam egy sms-t, hogy levonták a lóvét, de a pénztáros azt mondta, vmi baj van. Megmutattam az sms-t, ezért végül beengedett. Csakhogy ezután kaptam még egy sms-t (mégsem vonták le a kártyámról), amiről azonban hölgy már nem tudott.

Siettünk a buszállomásra, hogy legyen időnk a szigetet felfedezni. Ötletem sincs, hogy miért, de szombaton és vasárnap ha jól emlékszem naponta csak 5 busz indult a városból a sziget belseje felé. Azok közül egyik sem volt jó nekünk. Eléggé ledöbbentünk. Kicsit szar volt a szitu, merthogy volt még kb. 4 óránk, de a városban sok mindent nem tudtunk volna csinálni, másrészt meg nagyon sajnáltuk volna, hogy egyszer itt vagyunk és nem tudjuk kihasználni az alkalmat.

Aztán jött a mentőötlet, béreljünk autót. Kiválasztottuk a legkisebb kocsit (valamilyen honda) és kibéreltük 6 órára. 

Első utunk egy boltba vezetett. Itt találtam egy literes kiszerelésű, dobozos sört. Bár drága volt, muszáj volt megvennem (több, mint 1300 Ft).

Ezután megnéztük a sziget legnagyobb kastélyát.Kastelholman-t.

Nagyobb térképre váltás

Vincével sétáltunk egyet a tengernyúlvány partján.

Már visszafele tartottunk, amikor a szűk kis ösvényen egy kígyó ment keresztül. Undorító volt. Én eléggé beszartam, Vince viszont határozott léptekkel haladt tovább és el is ment a kígyó mellett. Később kiderült hogy azért volt ilyen bátor, mert nem vette észre azt a szarházit. A kígyó megállt a sövény közepén, ezért nem mertem továbbmenni. De Vince megmentette az életem, mert megdobálta kővel és így elijesztette.

Ezután megnéztünk a képen látható érdekes építményeket, aminek a funkcióját nem sikerült megfejtenünk.

A következő képen pedig a kis banda látható. Háttérben a tavasz, vagy nyár (nem emlékszem rá) köszöntő díszes izé van.

Az volt a tervünk, hogy elmegyünk a sziget legészakkeletibb pontjára. Nagyon szép volt az odavezető út. Egyszer kellett kompozni is, ami ingyenes volt. 

Nagyobb térképre váltás

Érdemes megnézni a jelölt útszakaszt 3D-ben  is (nem tudom a pontos nevét. googlemaps-ben a zoom feletti kis sárga bábut kell ráhúznod a kívánt pontra).

Itt fürödtünk is egyet a tengerben. Nem volt túl meleg, de hideg sem. Szerintem kb 17-18 fokos lehetett.

Sietnünk kellett vissza a kikötőbe. Leadtuk a kocsit és benzinnel együtt összesen 52 euróba került a kölcsönzés, amit ugyebár 4 felé osztottunk. Szerintem nagyon megérte. És ha hozzávesszük, hogy a hajó és buszút sem volt drága...

A hazaút nagyon hangulatos volt. Amint elhagytuk a kikötőt, óriási köd lett. 50 méterre sem lehetett ellátni. Nagyon tetszett. Vincével megfogadtuk tanúk jelenlétében, hogy 10 év múlva visszajövünk ide vitorlázni!

A hajón aztán megvettük az olcsó söritalt. Két-két kartont vettünk Albertoval. Ez volt a legolcsóbb sör és mellesleg 8,5 %-os. Kb. 510 Ft/liter.

Az adómentes piára a helyiek nagyon rá vannak kattanva. Vesznek egy ilyen olcsó hajójegyet, az úton vesznek csomó piát és hát bebaszcsiznak. A hajón ez a jelenség nagyon nem volt szembetűnő. A kikötőben viszont durva volt a hangulat. Egyrészt volt csomó 20 éves svéd srác (emós prolik), akik ordibáltak. Aztán amikor kiértünk a buszokhoz, láttunk egy idős házaspárt, akik nem tudtak járni. Egymásba kapaszkodtak és úgy mentek oszloptól motorháztetőig. Vicces volt. Odaértünk a mi buszunkhoz és a sofőr egyből, eléggé ingerülten mondta, hogy a sört nem vihetjük fel, rakjuk a csomagtartóba. Ő már tudott valamit.

Felszálltunk és vártunk az indulásra. Egyszer csak látjuk, hogy két részeg svéd hapsi összeszólalkozik és egyre ingerültebben mutogatnak egymásra. Az egyik felesége próbálta leállítani őket, de nem sikerült. Ordibáltak és lökdösték egymást. Aztán jött a sofőr... Az egyiket ellökte a másiktól és iszonyat határozottan leordította őket. Mint egy apa, leszidta a gyerekeit. :)

Az alandi kirándulásról röviden ennyit. Fényképeket találsz még a picasa.google.com/torok.gergely címen.

Üdv