A Global Hydrology vizsgám október 7-én volt. Próbáltam rá készülni, de mivel 8-án repültem Liverpoolba Julit meglátogatni, az utolsó napokban nem igazán tudtam a tanulásra összpontosítani. Ezen a héten látogatott meg Taller Bori, Széll Zsóka és Apró Anna. Velük jól el lehetett dumálni, ökörködni, így azért feledtetni tudták a vizsga okozta stresszt.
Szóval pénteken utaztam Liverpoolba. Megint a szokásos és már elég unalmas 170 km Skavstáig és közben az idegesség, hogy lesz-e dugó, elérem-e a csatlakozást Stockholmban, mérik-e a kézipoggyászt… Idegbaj! Ezt csak betetézte, hogy indulásom előtt átjött Alberto ebédre. Már a vonaton ültem amikor hívott, hogy a kabátját a szobámban felejtette, a szobám meg nyilván zárva… Na remek, ügyes vagy! Aztán persze megoldottuk a dolgot…
A kézipoggyászt mérték, 12 kg , de felengedtek. Mivel egyre jobban utálom a repülést (kicsi a hely, hangos, nem lehet mozogni…) a becsekkolás előtt gyorsan letoltam egy 8,5 %-os sört, így szerencsére tudtam aludni a gépen.
Az út során minden rendben ment, időben landoltunk. Juli a reptéren várt engem! Tökre jó volt végre megérkezni, és hát 2,5 hónap után találkozni. Természetesen semmit sem változott J És talán ezért is éreztem magam tökre jól. Hogy bár 2,5 hónap külön, azért nem akkora para. Vagyis persze, nagyon szar. De utána minden ugyanúgy folytatódik.
Kiértünk a reptérről. Buszmegállók az út bal oldalán. Na jól van, nagyon nem verhettek át, ez tényleg Anglia.
Juli kolija érdekes. Olyan feelingem volt, mintha egy táborban lennék. Van 5-6 külön kis épület, azokban laknak a diákok. És van egy központi épület. Ott van a recepció, mosoda, billiárdasztal, ping-pong asztal, projektor… Tényleg, mint egy táborban.
Ezen a napon nagyon nem is csináltunk semmit. Vagyis volt egy kajakóstoló ebben a központi épületben. Oda lenéztünk, de én hulla voltam, mentem is aludni.
Szombaton bementünk a városba! Nagyon tetszett. Juli végigvezetett a sétálóutcán, aztán a kérésemre első látnivalónak az Anfield Road-ot válaszottuk!
Na most nem ecsetelem részletesen, de nekem nagy élmény volt. Voltunk a VIP résznél, öltözőben, sajtószobában, játékos kijárónál, kispadoknál…
Belülről, a kispadoktól nézve egyébként sokkal kisebbnek tűnik a stadion, mint a tv-ből. Meg mondjuk ez az angol stadion stílusból is ered. Az ETO régi stadionja is jóval nagyobbnak tűnt a mostaninál, holott ha jól tudom közel azonos a mostani és régebbi befogadóképesség, csak az újat angol mintáról koppintották.
Ha jól emlékszem, aznap mást nem is néztünk meg. Hazafelé vettünk még fish&chips-et. Gondoltuk milyen jól fog esni, mert egész nap alig ettünk és nagyon fáradtak is voltunk. Hát a hal olyan olajos volt, hogy 3 hari után visszacsomagoltuk. Nem lehetett megenni! Aztán visszamentünk a koliba, kajáltunk valami rendeset és filmet néztünk.
Vasárnap reggel elmentünk templomba. Tökre jó hangulat volt. A pap nyomott pár viccet, a gyerekek a prédikáció alatt kézműveskedtek valami evangéliumi témájával kapcsolatosat és azt hozták a felajánláshoz, a könyörgésnél meg két kissrác a saját szavaival mondták el kéréseiket. Szóval jó volt.
Délután Julinak röpiedzése volt, én addig bementem egyedül a városba. Kisétáltam a kikötőhöz. Valójában az már nem üzemel kikötőként, egy nagyon hangulatos sétányt alakítottak ki belőle.
A Beatles múzeum is arra van. Jól emlékszem, hogy a Beatles volt az első együttes az életemben, amiért rajongtam! Karácsony-születésnap… Jó pár kazit kaptam! Szóval megnéztem a múzeumot is.
A múzeum után sétáltam még egy nagyot a belvárosban aztán zúztam haza.
Este megint nem volt semmi extra. Korán lefeküdtünk aludni, mert másnap indultunk Bournemouth-ba, Attilát (unokatestvérem) meglátogatni.
A buszút borzalmas volt. A neten lecsekkolt jegyek közül a legolcsóbbat vettük, ha jól emlékszem max. 10 font körül lehetett az ára. Viszont papíron 5, gyakorlatban 6,5-7 óra volt az út Londonig. A késés miatt lekéstük a csatlakozást, ezért méreg drágán kellett venni egy másik jegyet Bournemouth-ba. Ja és a nagy rohanásban elhagytam a kabátomat! Az nagyon bosszantott!
Na lényeg a lényeg, reggel 9:15-kor indult a buszunk Liverpoolból és este 8-ra érkeztünk Bournemouthba. Utólag eléggé bánom, hogy ennyire rámentünk az olcsóságra. Inkább fizettem volna dupla annyit, de lett volna még egy délutánunk is…
Attila már várt minket a buszállomáson. Elsétáltunk a lakásig. Megvacsiztunk, aztán lementünk a tengerpartra.
Velünk jött a fehérorosz lakótársa is. Kis séta után beültünk egy pub-ba iszogatni, beszélgetni.
Az az est nekem nagyon tetszett. Tökre jó volt találkozni Attilával és kicsit bepillantani az életébe. Nagyon tetszik neki az ottani élet és ez látszik is rajta mert nagyon kiegyensúlyozott és árad belőle a nyugalom és jókedv! Kb. mint általában otthon, de itt nem zavarja semmi, arra tud koncentrálni, amit igazán szeret!
Hazafelé enyhén tintásan dumáltunk egy királyat, aztán meglehetősen későn mentünk az ágyba. Reggel korán keltünk, hogy legyen idő megnézni az egyetemet. Aztán a 11-es vonattal mentünk vissza Londonba.
Ott Süttő Dénes fogadott be minket egy éjszakára. Egy kis szobában lakik, szerintem max 15 m^2-en egy másik magyar sráccal. Na hát ott aludtunk még mi ketten is J
Lecuccoltunk, Dénes megvendégelt minket egy kis ebéddel, aztán irány a Madam Tussauds! Hát gondolom nem kell mondani, itt nagyon jól éreztük magunkat!
Utána sétáltunk egyet a Regent’s parkban. Aztán zúzás a Wembleybe. Még Uppsalából sikerült vennem két jegyet az Angol-Montenegró meccsre…
Kicsit kavartunk, mert a megfelelő buszt nem találtuk, a napi bérletünkkel meg nem mehettünk ki metróval a Wembleyig. Ezért 1-2 percet késtünk.
A meccs eléggé ergya és unalmas volt. Montenegró beállt védekezni, Anglia meg nagyon rosszul játszott. De a hangulat félelmetesen jó volt. Több, mint 73’000-an voltunk szurkolók. Egy-egy (angol szempontból) téves bírói ítéletnél az egész stadion üvöltött. Óriási élmény volt.
Ja és a szervezettség is nagyon magas színvonalú volt. Simán meg lehetett találni a kaput, szektort… mindezt úgy, hogy nem is volt sor. Igaz, mi kicsit késtünk.
A meccs után óriási tömeg volt. Én ekkorát még életemben nem láttam (még az olasz kupa /Róma-Milán/ elődöntőn sem). Mentünk volna a metróhoz, de a megálló előtt durván egy km-rel megálltak az emberek. Először nem értettük mi van. Azt hittük talán a játékosokra várnak a szurkolók. Aztán kiderült, hogy simán bedugult ez a városrész. Ezért inkább kikerültük a dugót és gyalog mentünk haza. 1,5-2 óra alatt.
Szerdán próbáltuk megnézni London legnagyobb nevezetességeit.
Tower Bridge
Big Ben
National Gallery
Westminister Abbey
London Eye
Buckingham Palota
Aztán gyorsan vissza a táskánkért, Dénestől elbúcsúzni meló (kávézóban dolgozik) közben...
És nyomás a Euston pályaudvar. A vonatút vissza Liverpoolba összesen 2,5 óra volt, egy nagyon zsír vonattal és ha jól emlékszem összesen 5 fontért.
Csütörtökön Juli reggel bement az egyetemre, én meg kialhattam magam J Aztán délben én is bementem, hogy Juli megmutassa, hol is tanul.
Csütörtök este már nem csináltunk semmi különöset. A változatosság kedvéért filmet néztünk. Pénteken meg pakolás, kis rendrakás és irány a reptér. Mivel Liverpoolban szemtelenül olcsók a ruhák, bevásároltam. Vettem 2 pulcsit, 5 pólót, egy mamuszt. Ja és két napszecsát J Na a lényeg, hogy szerintem legalább 15 kg volt a táskám. Ezért kicsit féltem, hogyha mérnek, sokat kell majd fizetnem. De szerencsére nem mértek.
Szóval elbúcsúztunk, és felszálltam a gépre. A repülőn egy egész sor, azaz 3 szék az enyém volt. Cipő le, láb fel és hawaii J Na de igazából közel sem. Megint az a rohadt repülő, aztán ha szerencsém van elérem a korábbi reptéri buszt, és akkor még pont elérem a 00:11-es, utolsó vonatot Stockholmban. Hát szerencsémre így történt. Negyed 2-re haza is értem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése