Szóval a hétvégén voltam Belgiumban Vincével. Először erről kicsit bővebben...
A Stockholmhoz közeli fapados repülőtér Stockholmtól D-re, kb 100 km-re fekszik, Uppsalától 170 km-re. Busszal mentem oda, stockholmi átszállással. Uppsalából 3/4 6-kor indult a buszom, ezért fél 5 körül keltem. Elég kóma voltam, ezért már a stockholmi átszállást is majdnem elrontottam. Elég gáz volt, de vállalom :) A stockholmi buszállomás úgy néz ki, hogy az egyes busztársaságoknak külön kis várótermük van, ahonnan közvetlenül a buszmegállóra nyílik egy ajtó. Megkerestem azt az első feliratot, amin az airport volt kiírva, és szépen türelmesen megvártam, míg kiengednek a buszhoz. Szerencsére a felszállásnál ellenőrizték a jegyem és kiderült, hogy ez a busz a stockholmi főreptérre, az Arlandára megy. Huhh... Hát elégé tragikomikus lett volna, hogy hajnalban elindulok Uppsalából és egy ilyen hülyeség miatt lekésem a repülőt. Na szóval ezt a kis hibát hamar korrigáltam és sikeresen eljutottam a Skavsta nevű reptérre. Onnan meg Charleroiba, ahol már 4 órája várt rám Vince.
Nagyon jó volt újra találkozni! Ugyanakkor fura érzés is volt, merthogy ő otthonról jött, én meg félotthonról ... :) na ezt nem fejtem ki, mert nem is tudnám.
A reptérről közösen bementünk a városba, onnan meg Brüsszelbe. A hostelsbe leraktuk a cuccunkat és egyből mentünk városnézésre. Megnéztük a Jubelparkot, a diadal ívet és megnéztünk egy autó kiállítást is. Az nagyon tetszett. Volt pl. két F1-es autó, de rengeteg régi kocsi is.
Innen mentünk az Európai Parlamenthez. Megtaláltuk Antall Józsefről (és nem József Attiláról) elnevezett szárnyat is.
Egy kis kávézás után mentünk is tovább. Átmentünk a város túloldalára megnézni az Atomiumot. Persze épp akkor zárt. Zsííír... Na mindegy, ez van. Visszamentünk a szállásra. Kicsit pihentünk, tusoltunk (persze külön) aztán nekivágtunk a belvárosnak.
Nagyon hangulatos volt, épp sötétedéskor indultunk. Az a feeling nagyon beadta. Csomó ember, szűk kis sikátorok, csomó étterem, tipikus németalföldi épületek... Tényleg nagyon jó volt.
Beültünk egy étterembe kagyló levest enni. Finom volt, bár mivel nagyon éhesek voltunk, teljesen mindegy volt az íze. Csak ehessünk már valamit. A vacsi után megnéztük a pisilős fiút, aztán bolyongtunk még a belvárosban. Tényleg nagyon hangulatos volt. A főtér az esti kivilágításban iszonyat szép volt. Sajnos arról nem sikerült jó képet csinálni.
Első nap valahogy így telt. 12 körül értünk vissza a szállásra, ami egyébként egész kulturált volt.
Másnap jól bereggeliztünk, aztán gyorsan kitéptünk az Atomiumhoz.
Ez az akármi 102 méter magas, bővebben meg itt olvashattok róla.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Atomium
Érdemes elolvasni, szerintem érdekes. A lényeg, hogy a vas kristályvázát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Az 1958-as világkiállításra készítették el. Manapság az egyes gömbökben különböző kiállítások vannak.
A gömbök között a képen látható járatokon keresztül lehet eljutni. A kiállítások nem voltak túl érdekesek.
A kis szobornak annyi a sztorija, hogy egy pasas elvesztette a gyerekét, egész éjjel kereste és végül a szobor helyén találta meg a fiút pisilés közben. A szobrot örömében készítette el az apa. Állítólag van egy lánytestvére a fiúnak és róla is van egy szobor, de azt nem kerestük meg.
Nappali fényviszonyok között már jó képet tudtunk csinálni a főtérről is.
Ezután visszasiettünk a szállásunkra, összepakoltunk és irány a vasútállomás.
A vonatúton megbeszéltük, hogy miket akarunk megnézni Brugesben és bejelöltük a térképen is. Ez nagyon kellemes része volt a nagy kirándulásunknak. Végre nyugi van, dumálhatunk is nyugodtan...
2 körül érkezhettünk Bruges-be.Lepakoltunk a szálláson és irány a város.
Brugesről annyit érdemes tudni, hogy látnivalók szinte csak a belvárosban vannak, így egyáltalán nincs szükség tömegközlekedésre. Az egész belváros gyalog bejárható. Hát mi is így csináltuk.
A séták nagyon szépek. Bár más stílusú, mint Velence, mégis érthető miért nevezik észak Velencéjének. Nagyon látványos sétával bejárhatod az egészet, sok híd van, csónakázhatsz... Na szóval nekem ez nagyon bejött. Tényleg nagyon! Ha nincs is semmi bejelölve a térképen, mint nevezetesség, akkor is gyönyörű házakat láthatsz, vagy hidat, vagy a csatornákat. Irtó jó feelingje van a városnak. Na de kicsit konkrétabban a látnivalókról:
Először a Markt nevű főteret néztük meg. Itt van az a torony, ahonnan a hapsi az In Bruges c. filmben kiugrott. Aztán megnéztük a Michelangelo Madonnáját. A belgák nagyon büszkék erre a szoborra, mert Michelangelonak alig van olyan műve, ami nem Olaszországban van. Azt olvastuk, hogy ami a Mona Lisa a Párizsban, az Brugesben a Madonna szobor.
Ezután inkább csak úgy bolyongtunk érintve pl. Burg teret.
A nagy sétában eléggé elfáradtunk. Találtunk egy szimpatikus csokiboltot, ami mellett nem tudtunk szó nélkül elmenni:
Bementünk egyrészt csokit venni, másrészt pedig egy jó söröző után érdeklődtünk. Az eladó mondta, hogy 30 m-re épp egy sörfesztivál van, ő inkább most azt ajánlja a söröző helyett.
Csak saccra tudom mondani, de legalább 200 féle sör volt. Minden sörmárka képviseltette magát. Venned kellett egy poharat és annyi zsetont, amennyi sört akartál inni. Az épület egyébként a már említett toronyhoz tartozott.
Mivel bent óriási tömeg volt, kiültünk az udvarba. Nagyon jó hangulat volt. Időnként elkezdtek tapsolni és kurjongatni az emberek, de nem értettük, hogy miért. Aztán rájöttünk, hogy a poharát eltörő emberkének jár a taps.
Eléggé érdekes volt, hogy bár sokat ittak az egyébként elég erős, akár 8-10%-os sörökből, egy gáz, hányó részeg embert sem láttunk.
Amikor elfogytak a zsetonjaink, kiültünk a főtérre. Elég nagy élet volt még 10-11kor is. Nagyon jót beszélgettünk itt Vincével. Aztán 12 körül visszamentünk a szállásra.
Vasárnap délelőttre még Bruges volt a terv. Be akartuk járni a belvárosnak azt a részét, amit előző nap kihagytunk. Találtunk egy boltot, amiben csak karácsonyi díszeket meg csecsebecséket árultak. Nagyon vicces volt, hogy szeptember közepén már ilyen dolgokat árulnak.
Azután eszünkbe jutott a filmből, hogy kéne legyen a templom, ahol Jézus vérét őrzik. Egy járókelő útba igazított. Kiderült hogy egy kis templomról van szó a Burg nevű téren, ami mellett már elmentünk. De kívülről nem is templomnak néz ki.
Na hát végül csak megtaláltuk a templomot. Épp mise volt. Azt megvártuk és utána meg lehetett nézni Jézus vérét. Annak ellenére, hogy nehezen hiszek az ilyenekben, nagy élmény volt.
A véres kendőt a képen látható kis hengerben őrzik.
Találtunk egy boltot, ahol csak fa dísztárgyakat árultak. Tele volt például olyan forgó-szárnyas betlehemmel, meg kakukkos órákkal. Itt megemlékeztem Dr. Farkas László ügyvédúrról. :D
Végül még felmentünk a toronyba. Ha jól emlékszem, 360 körüli lépcsőfok vezetett fel. És a szűk lépcsőházban haladva egyből eszünkbe jutott, ahogy a filmben a főszereplő illedelmesen megpróbálja lebeszélni a testes amerikait a torony meghódításáról. :) A toronyórát is megnéztük, Vince csinált is egy kis videót róla:
Aztán megint gyors pakolás és indulás tovább Antwerpenbe. A vonatút megint a városnézés tervezésével zajlott. Megérkezésünk után megint egyből a szállás elfoglalásával kezdtünk. Lepakoltunk és megint kezdtük a gyalogos marathont.
A szállásunk épp a zsidó negyedben volt. Én eléggé ledöbbentem. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. Mindenhol zsidó kislányok játszottak ingeben és '70-es évekbeli kantáros szoknyában. A férfiak és fiúk sábesz dekliben és kalapban, óriási pajesszal öltönyben jöttek mentek. Én ilyet még nem láttam. Nem nagyon mertük őket fényképezni, ki tudja hogy reagálnak rá.
Innen egyből a kínai, aztán a néger negyedet néztük meg. Hát azok is érdekesek voltak, igaz azok azért annyira nem értek váratlanul. Hát ezek alapján Antwerpent elkönyveltem egy suttyú városnak. Ez a véleményem a belváros után természetesen megváltozott.
Brüsszelhez hasonló épületek, egy.két nagy tér volt. A hangulat is hasonló volt, de Brüsszel azért valamiért jobban tetszett.
Kisétáltunk a kikötőhöz, meglátogattuk a piros lámpás negyedet, láttuk Európa első felhőkarcolóját (vagy az nem az volt Vince?) végigmentünk a sétálóutcán... Szóval megint kiütöttük magunkat.
agyon elfáradtunk. Beültünk a McDonal's-ba. Messze az volt a legolcsóbb. Annyira talán még soha nem örültem a mekinek. Utána egy újabb séta, aztán beültünk egy sörözőbe, ahol kb 200 féle belga sör volt. Az az este is nagyon jól sikerült. Nagyon jót dumáltunk meg hülyéskedtünk. Éjfél után értünk vissza a szállásra.
Hétfőre csak a gyémántnegyedet terveztük be, mivel az közel volt a vasútállomáshoz ezért magunkkal tudtuk vinni a cuccainkat. Hát nem semmi, ami ott van. Egy-egy bolt csak a kirakatban levő gyémántjainak összértéke... Hát nem is tudom, szerintem 100 millió Ft körül lehetett. És az csak a kirakat. Durva volt. Azokról nem nagyon tudok képeket mutatni, mert Vince még nem adta oda az övéit, az én gépem meg már lemerült. Mobillal próbálkoztam, de azok olyanok is lettek.
A vasútállomás ismerős volt de nem tudtam, hogy honnan. Aztán végül rájöttem. Biztos sokan ismeritek ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=ikDSXEUFbyk
Vince gépen 17:30-kor, az enyém 17:35-kor indult, ezért a 3/4-ed 2-es vonattal akartunk menni. Siettünk, hogy elérjük. Épp időben odaértünk, amikor kiderült, hogy azt törölték. Király. Következő? Durván 40 perccel később indul. Számolgattunk... Ok, az is jó lesz. A reptérre kb. 16:30 körül értünk, még képeslapot is volt időnk venni. Beértünk az adómentes övezetbe, megírtuk a lapokat és elköszöntünk. Vince gépe gond nélkül fel is szállt, az én kapumnál viszont nem történt semmi. Elkezdtem kicsit számolgatni:
Elméletileg a gép menetideje 1:50. Ha rendesen időben indul, akkor kb. 19:30 körül Skavstán lennék. Onnan a busz fél óránként indul és 1:30 a menetideje Stockholmig. Szóval a 20:00-as busszal 21:30-ra lennék Stockholmban. Onnan meg 22:00 körül indul a másik busz Uppsalába, kb. egy órás menetidővel... Fél 12-re otthon is lehetek. Csakhogy...
16:40-kor bemondták a hangosba, hogy meghibásodott a gépünk és 20:00-kor indul csak el. Huhhh. Na megint egy gyors számolás. 21:50 Skavsta, óriási szerencsével (ha elérném a 22:00-ás buszt) esetleg 23:30 Stockholm és még elérném az utolsó vonatot (nyári menetrend szerint, mert az őszi még nem volt meg nekem), ami 00:07-kor indul Uppsalába. Hááát rizikós. Ebből állomáson alvás lesz. Na szóval elég ideges lettem. Körülnéztem a boltokban, hátha kicsit lenyugszom. Találtam egy rubikkockát 12,40 euróért és egy 1 literes Finlandia vodkát 14 euróért. Melyik legyen, melyik legyen??? Basszus. Rubik kockám még nem volt, egyszer meg kéne tanulnom kirakni. Ráadásul a mobilomon nincs is játék, ha bármikor várnom kell/unatkozom, ez jó lenne. De a pia meg rohadt drága Svédországban. áááááááá És a kettő együtt? Arra már sajnálnám a pénzt. Na leszarom, megveszem a kockát. És megvettem a rubikkockát, de mivel ideges voltam, nem is játszottam vele. :D
Aztán megírtam még az egyetlen képeslapot a gyarmati Mamának. Megkérdeztem, hogy hol lehet feladni, azt mondták itt az adómentes övezetben már nem. Hát gondoltam megkérem az átvilágításnál dolgozókat, ha vége a melónak csak fel tudják adni. De ők azt mondták, adjam fel én magam. Nem is tudtam, hogy lehet ilyet csinálni, de visszaengedtek az adómentes részről egészen az utcára, mert csak ott volt postaláda. Aztán újra ugyanúgy, mint kb 1,5 órával előtte, megint átvilágítottak.
Na de vissza a késéshez. 19:30-semmi. 20:00-érkezett egy gép a mellettünk lévő kapuhoz. A csürhe nem tudom miért, de azt gondolta, az lesz a mienk, ezért felállt és szépen beálltak a sorba. Hááát, gondoltam, ez szánalmas. Persze hogy nem az a gép volt a mienk. Na mindegy. 20:30 körül érkezett egy másik, de az már szerencsére a mi kapunkhoz. 20:45 körül el is kezdődött a beszállás. Szóval a szerencsétlenek kb. 3/4 órát álltak sorba :D
21:00 körül felszálltunk. Gyenge 3,5 órás késés... Nem merem leírni, hogy mit is gondoltam akkor, mert Édesanyám rendszeres és szerintem legaktívabb olvasója, talán elvakult fan-ja a blogomnak. Remélem azért nem haltak meg túl sokan a ryanair dolgozóinak anyukái közül csuklásba fulladásban. Aztán kicsit végiggondolva, még így is jól jártam, 220 koronáért reülök oda-vissza...
Na de újra számolás: Ez már valószínű rövidebb lesz, mert nem jutok el Uppsaláig :)
Skavsta 22:50- (23:00-ás busszal)Stockholm 00:30. Hmmmmm... Hmmmmm... Beugrott az a részlet a Bryan életéből:
http://www.youtube.com/watch?v=o5i1_iBDnpo
(5:40-től) Szóval hogy megérkezem Stockholmba és én is ezt fogom csinálni.
A repülőút borzasztó volt. Többször repültem már légörvényen át, de ami most volt... Úgy éreztem, mintha métereket dobált volna a gépen, a nyakam össze-vissza ugrált. Ennél a pontnál feladtam. Nincs értelme idegeskedni, lesz ahogy lesz, gondoltam. Annyira fáradt voltam, hogy teljesen mindegy volt, hol fogok aludni.
Na a gép leszállt 21:45 körül. A reptérről kiérkezve könnyen megtaláltam a stockholmi buszt. Megkérdeztem a sofőrt, lát-e rá esélyt, hogy elérek egy uppsalai csatlakozást. Kedvesen rám mosolygott és azt mondta: nincs. :) Illedelmesen megköszöntem a segítséget, és leültem.
Aztán leült mellém egy srác. Gondoltam megkérdezem őt is. Azt mondta, hogy szerinte vannak éjszakai járatok, szerinte ne aggódjak. Hmmmm. Érdekes. Gondoltam azért jobb, ha az állomáson alvásra készülök lelkileg. Aztán esetleg ér egy kellemes meglepetés. 00:30 körül meg is érkeztünk Stockholmba. Megpróbáltam bemenni a buszállomásra, de már zárva volt. Na akkor megnézzük a vonatállomást. Átbicegtem. Megkérdeztem egy metrós bódéban dolgozó emberkét, tud-e ilyen éjszakai járatról, merthogy Uppsalába akarok menni. Erre ő a parkoló felé mutatott, mondta hogy siessek, onnan indul mindjárt egy busz. Azta, micsoda szerencsém van. A megállóban már több ember várakozott. Megkérdeztem őket, hogy Uppsalába mennek-e. Mondták, hogy igen. Dejó. Na de eszembe jutott, hogy nincs kp-m. Basszus. Megkértem két csajt, figyeljenek a cuccomra én addig elrohanok kivenni pénzt. De sehol sem találtam automatát. Meg is kérdeztem valakit, de azt mondták, hogy a közelben ilyenkor már nem tudok kivenni. A rohadt életbe, gondoltam. Itt van ez a busz, ami hazavinne, de nem tudok felszállni rá? Nem érdekel, zálogba odaadom a személyimet, vagy bankkártyámat. Csak vigyen már haza. Visszaértem a megállóba és már ott volt a busz. Odamentem a sofőrhöz és elmondtam neki, hogy nincs pénzem és nincs automata sem a közelben. Azt mondta, nyugodjak meg, a busz ingyenes. Micsoda???? Hát akkor mindig éjjel fogok utazni :)
A buszon aztán kicsit beszélgettem egy hapsival aki elmondta, hogy vonatbaleset történt és ez a busz csak mentesítő járat. Húúúúúúú bassszus, ekkora szerencsét!!!!
Na lényeg alényeg, fél 3-ra hazaértem. Antwerpenből negyed 3 körül indultunk Vincével... Kb. 12 órát utaztam...
Sokat gondolkodtam és nem tudtam eldönteni, hogy most én óriási szerencsés vagyok-e a vonatpótló busz miatt, vagy egy peches valaki, akinek a gépe 3,5 órát késett. Érdekes volt a szitu, eléggé kettős érzelmek voltak bennem. Akkor eszemben volt egy jó hasonlat, amit sajnos már elfelejtettem. De ha eszembe jut, megírom.
Sok fényképet csináltunk. Még nincsenek szortírozva, egy az egyben feltöltöttem őket:
http://picasaweb.google.com/torok.gergely/
(Bruges, Brüsszel és Belgium - Vince képei mappák)
Nagyon jó volt újra találkozni! Ugyanakkor fura érzés is volt, merthogy ő otthonról jött, én meg félotthonról ... :) na ezt nem fejtem ki, mert nem is tudnám.
A reptérről közösen bementünk a városba, onnan meg Brüsszelbe. A hostelsbe leraktuk a cuccunkat és egyből mentünk városnézésre. Megnéztük a Jubelparkot, a diadal ívet és megnéztünk egy autó kiállítást is. Az nagyon tetszett. Volt pl. két F1-es autó, de rengeteg régi kocsi is.
Innen mentünk az Európai Parlamenthez. Megtaláltuk Antall Józsefről (és nem József Attiláról) elnevezett szárnyat is.
Egy kis kávézás után mentünk is tovább. Átmentünk a város túloldalára megnézni az Atomiumot. Persze épp akkor zárt. Zsííír... Na mindegy, ez van. Visszamentünk a szállásra. Kicsit pihentünk, tusoltunk (persze külön) aztán nekivágtunk a belvárosnak.
Nagyon hangulatos volt, épp sötétedéskor indultunk. Az a feeling nagyon beadta. Csomó ember, szűk kis sikátorok, csomó étterem, tipikus németalföldi épületek... Tényleg nagyon jó volt.
Beültünk egy étterembe kagyló levest enni. Finom volt, bár mivel nagyon éhesek voltunk, teljesen mindegy volt az íze. Csak ehessünk már valamit. A vacsi után megnéztük a pisilős fiút, aztán bolyongtunk még a belvárosban. Tényleg nagyon hangulatos volt. A főtér az esti kivilágításban iszonyat szép volt. Sajnos arról nem sikerült jó képet csinálni.
Első nap valahogy így telt. 12 körül értünk vissza a szállásra, ami egyébként egész kulturált volt.
Másnap jól bereggeliztünk, aztán gyorsan kitéptünk az Atomiumhoz.
Ez az akármi 102 méter magas, bővebben meg itt olvashattok róla.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Atomium
Érdemes elolvasni, szerintem érdekes. A lényeg, hogy a vas kristályvázát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Az 1958-as világkiállításra készítették el. Manapság az egyes gömbökben különböző kiállítások vannak.
A gömbök között a képen látható járatokon keresztül lehet eljutni. A kiállítások nem voltak túl érdekesek.
Az Atomium mellett van a Mini-Európa. Sajnos oda már nem volt időnk bemenni, mert a szállásunkat 12-kor el kellett hagyni. Ezért inkább egy nappali belvárosi séta mellett döntöttünk. Újra megnéztük a pisilős fiút, meg a főteret.
A kis szobornak annyi a sztorija, hogy egy pasas elvesztette a gyerekét, egész éjjel kereste és végül a szobor helyén találta meg a fiút pisilés közben. A szobrot örömében készítette el az apa. Állítólag van egy lánytestvére a fiúnak és róla is van egy szobor, de azt nem kerestük meg.
Nappali fényviszonyok között már jó képet tudtunk csinálni a főtérről is.
Ezután visszasiettünk a szállásunkra, összepakoltunk és irány a vasútállomás.
A vonatúton megbeszéltük, hogy miket akarunk megnézni Brugesben és bejelöltük a térképen is. Ez nagyon kellemes része volt a nagy kirándulásunknak. Végre nyugi van, dumálhatunk is nyugodtan...
2 körül érkezhettünk Bruges-be.Lepakoltunk a szálláson és irány a város.
Brugesről annyit érdemes tudni, hogy látnivalók szinte csak a belvárosban vannak, így egyáltalán nincs szükség tömegközlekedésre. Az egész belváros gyalog bejárható. Hát mi is így csináltuk.
A séták nagyon szépek. Bár más stílusú, mint Velence, mégis érthető miért nevezik észak Velencéjének. Nagyon látványos sétával bejárhatod az egészet, sok híd van, csónakázhatsz... Na szóval nekem ez nagyon bejött. Tényleg nagyon! Ha nincs is semmi bejelölve a térképen, mint nevezetesség, akkor is gyönyörű házakat láthatsz, vagy hidat, vagy a csatornákat. Irtó jó feelingje van a városnak. Na de kicsit konkrétabban a látnivalókról:
Először a Markt nevű főteret néztük meg. Itt van az a torony, ahonnan a hapsi az In Bruges c. filmben kiugrott. Aztán megnéztük a Michelangelo Madonnáját. A belgák nagyon büszkék erre a szoborra, mert Michelangelonak alig van olyan műve, ami nem Olaszországban van. Azt olvastuk, hogy ami a Mona Lisa a Párizsban, az Brugesben a Madonna szobor.
Ezután inkább csak úgy bolyongtunk érintve pl. Burg teret.
A nagy sétában eléggé elfáradtunk. Találtunk egy szimpatikus csokiboltot, ami mellett nem tudtunk szó nélkül elmenni:
Bementünk egyrészt csokit venni, másrészt pedig egy jó söröző után érdeklődtünk. Az eladó mondta, hogy 30 m-re épp egy sörfesztivál van, ő inkább most azt ajánlja a söröző helyett.
Csak saccra tudom mondani, de legalább 200 féle sör volt. Minden sörmárka képviseltette magát. Venned kellett egy poharat és annyi zsetont, amennyi sört akartál inni. Az épület egyébként a már említett toronyhoz tartozott.
Mivel bent óriási tömeg volt, kiültünk az udvarba. Nagyon jó hangulat volt. Időnként elkezdtek tapsolni és kurjongatni az emberek, de nem értettük, hogy miért. Aztán rájöttünk, hogy a poharát eltörő emberkének jár a taps.
Eléggé érdekes volt, hogy bár sokat ittak az egyébként elég erős, akár 8-10%-os sörökből, egy gáz, hányó részeg embert sem láttunk.
Amikor elfogytak a zsetonjaink, kiültünk a főtérre. Elég nagy élet volt még 10-11kor is. Nagyon jót beszélgettünk itt Vincével. Aztán 12 körül visszamentünk a szállásra.
Vasárnap délelőttre még Bruges volt a terv. Be akartuk járni a belvárosnak azt a részét, amit előző nap kihagytunk. Találtunk egy boltot, amiben csak karácsonyi díszeket meg csecsebecséket árultak. Nagyon vicces volt, hogy szeptember közepén már ilyen dolgokat árulnak.
Azután eszünkbe jutott a filmből, hogy kéne legyen a templom, ahol Jézus vérét őrzik. Egy járókelő útba igazított. Kiderült hogy egy kis templomról van szó a Burg nevű téren, ami mellett már elmentünk. De kívülről nem is templomnak néz ki.
Na hát végül csak megtaláltuk a templomot. Épp mise volt. Azt megvártuk és utána meg lehetett nézni Jézus vérét. Annak ellenére, hogy nehezen hiszek az ilyenekben, nagy élmény volt.
A véres kendőt a képen látható kis hengerben őrzik.
Találtunk egy boltot, ahol csak fa dísztárgyakat árultak. Tele volt például olyan forgó-szárnyas betlehemmel, meg kakukkos órákkal. Itt megemlékeztem Dr. Farkas László ügyvédúrról. :D
Végül még felmentünk a toronyba. Ha jól emlékszem, 360 körüli lépcsőfok vezetett fel. És a szűk lépcsőházban haladva egyből eszünkbe jutott, ahogy a filmben a főszereplő illedelmesen megpróbálja lebeszélni a testes amerikait a torony meghódításáról. :) A toronyórát is megnéztük, Vince csinált is egy kis videót róla:
Aztán megint gyors pakolás és indulás tovább Antwerpenbe. A vonatút megint a városnézés tervezésével zajlott. Megérkezésünk után megint egyből a szállás elfoglalásával kezdtünk. Lepakoltunk és megint kezdtük a gyalogos marathont.
A szállásunk épp a zsidó negyedben volt. Én eléggé ledöbbentem. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. Mindenhol zsidó kislányok játszottak ingeben és '70-es évekbeli kantáros szoknyában. A férfiak és fiúk sábesz dekliben és kalapban, óriási pajesszal öltönyben jöttek mentek. Én ilyet még nem láttam. Nem nagyon mertük őket fényképezni, ki tudja hogy reagálnak rá.
Innen egyből a kínai, aztán a néger negyedet néztük meg. Hát azok is érdekesek voltak, igaz azok azért annyira nem értek váratlanul. Hát ezek alapján Antwerpent elkönyveltem egy suttyú városnak. Ez a véleményem a belváros után természetesen megváltozott.
Brüsszelhez hasonló épületek, egy.két nagy tér volt. A hangulat is hasonló volt, de Brüsszel azért valamiért jobban tetszett.
Kisétáltunk a kikötőhöz, meglátogattuk a piros lámpás negyedet, láttuk Európa első felhőkarcolóját (vagy az nem az volt Vince?) végigmentünk a sétálóutcán... Szóval megint kiütöttük magunkat.
agyon elfáradtunk. Beültünk a McDonal's-ba. Messze az volt a legolcsóbb. Annyira talán még soha nem örültem a mekinek. Utána egy újabb séta, aztán beültünk egy sörözőbe, ahol kb 200 féle belga sör volt. Az az este is nagyon jól sikerült. Nagyon jót dumáltunk meg hülyéskedtünk. Éjfél után értünk vissza a szállásra.
Hétfőre csak a gyémántnegyedet terveztük be, mivel az közel volt a vasútállomáshoz ezért magunkkal tudtuk vinni a cuccainkat. Hát nem semmi, ami ott van. Egy-egy bolt csak a kirakatban levő gyémántjainak összértéke... Hát nem is tudom, szerintem 100 millió Ft körül lehetett. És az csak a kirakat. Durva volt. Azokról nem nagyon tudok képeket mutatni, mert Vince még nem adta oda az övéit, az én gépem meg már lemerült. Mobillal próbálkoztam, de azok olyanok is lettek.
A vasútállomás ismerős volt de nem tudtam, hogy honnan. Aztán végül rájöttem. Biztos sokan ismeritek ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=ikDSXEUFbyk
Vince gépen 17:30-kor, az enyém 17:35-kor indult, ezért a 3/4-ed 2-es vonattal akartunk menni. Siettünk, hogy elérjük. Épp időben odaértünk, amikor kiderült, hogy azt törölték. Király. Következő? Durván 40 perccel később indul. Számolgattunk... Ok, az is jó lesz. A reptérre kb. 16:30 körül értünk, még képeslapot is volt időnk venni. Beértünk az adómentes övezetbe, megírtuk a lapokat és elköszöntünk. Vince gépe gond nélkül fel is szállt, az én kapumnál viszont nem történt semmi. Elkezdtem kicsit számolgatni:
Elméletileg a gép menetideje 1:50. Ha rendesen időben indul, akkor kb. 19:30 körül Skavstán lennék. Onnan a busz fél óránként indul és 1:30 a menetideje Stockholmig. Szóval a 20:00-as busszal 21:30-ra lennék Stockholmban. Onnan meg 22:00 körül indul a másik busz Uppsalába, kb. egy órás menetidővel... Fél 12-re otthon is lehetek. Csakhogy...
16:40-kor bemondták a hangosba, hogy meghibásodott a gépünk és 20:00-kor indul csak el. Huhhh. Na megint egy gyors számolás. 21:50 Skavsta, óriási szerencsével (ha elérném a 22:00-ás buszt) esetleg 23:30 Stockholm és még elérném az utolsó vonatot (nyári menetrend szerint, mert az őszi még nem volt meg nekem), ami 00:07-kor indul Uppsalába. Hááát rizikós. Ebből állomáson alvás lesz. Na szóval elég ideges lettem. Körülnéztem a boltokban, hátha kicsit lenyugszom. Találtam egy rubikkockát 12,40 euróért és egy 1 literes Finlandia vodkát 14 euróért. Melyik legyen, melyik legyen??? Basszus. Rubik kockám még nem volt, egyszer meg kéne tanulnom kirakni. Ráadásul a mobilomon nincs is játék, ha bármikor várnom kell/unatkozom, ez jó lenne. De a pia meg rohadt drága Svédországban. áááááááá És a kettő együtt? Arra már sajnálnám a pénzt. Na leszarom, megveszem a kockát. És megvettem a rubikkockát, de mivel ideges voltam, nem is játszottam vele. :D
Aztán megírtam még az egyetlen képeslapot a gyarmati Mamának. Megkérdeztem, hogy hol lehet feladni, azt mondták itt az adómentes övezetben már nem. Hát gondoltam megkérem az átvilágításnál dolgozókat, ha vége a melónak csak fel tudják adni. De ők azt mondták, adjam fel én magam. Nem is tudtam, hogy lehet ilyet csinálni, de visszaengedtek az adómentes részről egészen az utcára, mert csak ott volt postaláda. Aztán újra ugyanúgy, mint kb 1,5 órával előtte, megint átvilágítottak.
Na de vissza a késéshez. 19:30-semmi. 20:00-érkezett egy gép a mellettünk lévő kapuhoz. A csürhe nem tudom miért, de azt gondolta, az lesz a mienk, ezért felállt és szépen beálltak a sorba. Hááát, gondoltam, ez szánalmas. Persze hogy nem az a gép volt a mienk. Na mindegy. 20:30 körül érkezett egy másik, de az már szerencsére a mi kapunkhoz. 20:45 körül el is kezdődött a beszállás. Szóval a szerencsétlenek kb. 3/4 órát álltak sorba :D
21:00 körül felszálltunk. Gyenge 3,5 órás késés... Nem merem leírni, hogy mit is gondoltam akkor, mert Édesanyám rendszeres és szerintem legaktívabb olvasója, talán elvakult fan-ja a blogomnak. Remélem azért nem haltak meg túl sokan a ryanair dolgozóinak anyukái közül csuklásba fulladásban. Aztán kicsit végiggondolva, még így is jól jártam, 220 koronáért reülök oda-vissza...
Na de újra számolás: Ez már valószínű rövidebb lesz, mert nem jutok el Uppsaláig :)
Skavsta 22:50- (23:00-ás busszal)Stockholm 00:30. Hmmmmm... Hmmmmm... Beugrott az a részlet a Bryan életéből:
http://www.youtube.com/watch?v=o5i1_iBDnpo
(5:40-től) Szóval hogy megérkezem Stockholmba és én is ezt fogom csinálni.
A repülőút borzasztó volt. Többször repültem már légörvényen át, de ami most volt... Úgy éreztem, mintha métereket dobált volna a gépen, a nyakam össze-vissza ugrált. Ennél a pontnál feladtam. Nincs értelme idegeskedni, lesz ahogy lesz, gondoltam. Annyira fáradt voltam, hogy teljesen mindegy volt, hol fogok aludni.
Na a gép leszállt 21:45 körül. A reptérről kiérkezve könnyen megtaláltam a stockholmi buszt. Megkérdeztem a sofőrt, lát-e rá esélyt, hogy elérek egy uppsalai csatlakozást. Kedvesen rám mosolygott és azt mondta: nincs. :) Illedelmesen megköszöntem a segítséget, és leültem.
Aztán leült mellém egy srác. Gondoltam megkérdezem őt is. Azt mondta, hogy szerinte vannak éjszakai járatok, szerinte ne aggódjak. Hmmmm. Érdekes. Gondoltam azért jobb, ha az állomáson alvásra készülök lelkileg. Aztán esetleg ér egy kellemes meglepetés. 00:30 körül meg is érkeztünk Stockholmba. Megpróbáltam bemenni a buszállomásra, de már zárva volt. Na akkor megnézzük a vonatállomást. Átbicegtem. Megkérdeztem egy metrós bódéban dolgozó emberkét, tud-e ilyen éjszakai járatról, merthogy Uppsalába akarok menni. Erre ő a parkoló felé mutatott, mondta hogy siessek, onnan indul mindjárt egy busz. Azta, micsoda szerencsém van. A megállóban már több ember várakozott. Megkérdeztem őket, hogy Uppsalába mennek-e. Mondták, hogy igen. Dejó. Na de eszembe jutott, hogy nincs kp-m. Basszus. Megkértem két csajt, figyeljenek a cuccomra én addig elrohanok kivenni pénzt. De sehol sem találtam automatát. Meg is kérdeztem valakit, de azt mondták, hogy a közelben ilyenkor már nem tudok kivenni. A rohadt életbe, gondoltam. Itt van ez a busz, ami hazavinne, de nem tudok felszállni rá? Nem érdekel, zálogba odaadom a személyimet, vagy bankkártyámat. Csak vigyen már haza. Visszaértem a megállóba és már ott volt a busz. Odamentem a sofőrhöz és elmondtam neki, hogy nincs pénzem és nincs automata sem a közelben. Azt mondta, nyugodjak meg, a busz ingyenes. Micsoda???? Hát akkor mindig éjjel fogok utazni :)
A buszon aztán kicsit beszélgettem egy hapsival aki elmondta, hogy vonatbaleset történt és ez a busz csak mentesítő járat. Húúúúúúú bassszus, ekkora szerencsét!!!!
Na lényeg alényeg, fél 3-ra hazaértem. Antwerpenből negyed 3 körül indultunk Vincével... Kb. 12 órát utaztam...
Sokat gondolkodtam és nem tudtam eldönteni, hogy most én óriási szerencsés vagyok-e a vonatpótló busz miatt, vagy egy peches valaki, akinek a gépe 3,5 órát késett. Érdekes volt a szitu, eléggé kettős érzelmek voltak bennem. Akkor eszemben volt egy jó hasonlat, amit sajnos már elfelejtettem. De ha eszembe jut, megírom.
Sok fényképet csináltunk. Még nincsenek szortírozva, egy az egyben feltöltöttem őket:
http://picasaweb.google.com/torok.gergely/
(Bruges, Brüsszel és Belgium - Vince képei mappák)
